Slow design a tervezőgrafikában – Élet az extrém produktivitás után

A slow design egy nagyon érdekes fogalom, amivel pár hónapja találkoztam. A grafikus szakmán belül lonernek éreztem magamat a ma elvártnál lassabb munkatempómmal, aprólékosságommal, és mert grafikusként az is foglalkoztat, hogy milyen módon tudok maradandót alkotni legyen szó akár nyomtatott, vagy digitális grafikáról. Míg úgy gondoltam, hogy ez egy elavult, vagy kívülálló hozzáállás, ma már egyre több jel utal arra, hogy az extrém rövid határidős, AI által még tovább gyorsított grafikával szemben feltűnik egy lassabb, fenntarthatóbb design megközelítés. De mi is az a slow design és honnan származik az elképzelés?

A Slow mozgalom 1986-ban kezdődött, amikor az olasz Carlo Petrioni az első olaszországi gyorsétterem megnyitása ellen tiltakozott. A mozgalom kezdetben csak az ételekre fókuszálódott, de később többek között a formatervezés és a tervezőgrafika területén is megjelent. A slow design a tömeggyártással szemben a minőséget, a termék emberközpontúságát és fenntarthatóságát helyezi előtérbe. A tervezőgrafikában ez jelenthet például egy kiadványt, melyet újrahasznosított papírból, többletmennyiség nélkül optimális példányszámban készítenek, tördelésnél és címek tervezésénél a kerning és leading alapos tökéletesítését.

A Slow design célja nem maga a lassúság, hanem, hogy saját emberi mivoltunkat, szükségleteinket, és a kreativitásunk természetes működését figyelembevéve legyünk eredményorientáltak. Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a fogalomra, már csak azért is, mert a Mockiste Studio működését is hasonló elvek mentén kezdtem el kialakítani. Az éveken át tartó feszített tempójú munka miatt nagyon kimerültem. Eltökéltem, hogy teljesen elölről kezdem újraépíteni a munkához való hozzáállásomat. A kiégésem előtt a másoknak való bizonyítás motivált, ma már elképzelni sem tudom, hogy magamat háttérbe szorítva, külső elvárások alapján végezzem el a feladataimat.

A webshopom indításával párhuzamosan fogom vinni ezt a blogot, melyben őszintén írok a grafikus szakma küzdelmeiről, az útkeresés lelki vonatkozásairól, és arról, hogy hogyan is kötöttem ki a maximalista szemléletű 3D mockupoknál.